Herman Gólyatábor 2011

Ez is megtörtént a héten, gondoltam beszámolok róla. Nagyon állat volt az egész, jól szórakozott mindenki Igyekszem tartani az idősíkot, ami talán nem is lesz annyira nehéz (itt figyel előttem a programtervezet papíron xD).

Nohát, a főgólyáknak már vasárnap meg kellett érkezni a koleszba, hiszen előre ki kellett próbálni a csapatépítő játékokat, tapasztalni mi mennyi idő kb, meg gondolom volt szokásos “fejmosás”.

Augusztus 27. Szombat:
A sima szervezőknek ( pl. én ) szombat 1 órakor volt jelenésük. Annyi probléma lépett fel buszozás közben, hogy a szépen előkészített 460 magyar forint nem volt elég Szegedig, mert emelték az árát. Nem siettem el a dolgot, komótosan dúrtam elő az utazóból azt a k*rva +90 forintot. Nem mosolygott a buszos bá
Légkondi volt, zenésen utaztam +felavattam végre a válltáskám. A külső hőmérséklet egészen borzalmasan meleg volt. Negyed 1 körül már a Mars téren tébláboltam, persze egy 2-es éppen akkor gördült ki a megállóból, mikor én a lábam a járdára helyeztem. Sebaj, mindenki tudja, hogy szeretek a tűző napon min 10 percet várni A híd fele le van zárva, a minimum 3 lépcsős tötymörgés megint adott az alaphangulatomhoz. Végre valahára megláthattam a Fő fasor zöldjét, és a fostosabb fajta kék volán busz elegáns ívben bekanyarodott a megállóba. Az előtérben már üldögéltek páran, voltak ismerős arcok ( Szeri Krisztina, Bálint Gábor, Polyák Ádám ) és ismeretlen ( Iker Zsuzsanna aka Zsu ) . A portán Pista bá figyelt, és egy derűs köszönés után csekkolta a szobakiosztást, végül Polyák úr mellé kerültem be a 910-be. Felcuccoltam, kipakoltam, megágyaztam. Körülbelül el is érkezett a megbeszélés, lelépcsőztem, beszélgettünk egy kicsit, ekkor ismertem meg a Zsuzsit. Későbbiekben kiderül majd, hogy egy tüneményes lányról van szó. Ha az ember a szemébe néz és a mosolyára téved utána a tekintete, már akkor érezni, hogy egy nyugodt, empatikus személlyel van dolgunk. Jó a humora is ( vagy csak fájt szegénynek a sok hülyeségem ). A megbeszélés nem volt valami nagy durr, a vasárnapi program szűknek ígérkezett, hisz 3-tól jönnek a gólycik egész 6ig. 7-től tájékoztató, 9-től meg teaház, meg csapatépítő duhajkodás várható. Vállaltam a fogadó emberke szerepét Ádámmal. Elcsapattunk még a Tescóba késért Misivel.

Augusztus 28. Vasárnap:
Nos, a délelőtt nem volt valami menő, mentem CBA-ba ásványvízért, meg némi táplálékért, rég találkoztam műr a kedvenc eladónőmmel Poénkodott is egy sort
Szereztem netet is, elvertem az időt háromig. Akkor aztán lekecmeregtem, hogy teljesítsem a kötelességem. Lent találkoztam Monccsal meg Ancsival, kiültünk a koli elé. Ők bagózni és sörözni, én meg csak lenni. Itt egy besírós rész, hogy mindig jól választom az ismerőseimet Üldögélünk nagyban, és szemet szúr, hogy a sportpálya felé, egy csaj cibál egy böhöm nagy magenta gurulós táskát egy keréken, mert a másik ki volt törve. Összenézünk: Biztos ide jön..Segítenünk kéne? Meresztjük tovább a szemünket, már majdnem a lépcsőhöz ér, mikor Ancsi megszólal, hogy menjünk.. Monccsal fel is tápászkodtunk, és toronyiránt bementünk a koliba. Félúton nézünk hátra, hogy Ancsi ránk néz, mert ő a csaj irányába indult. Monccsal sikítva röhögtünk fel és mentünk be a koliba xD A csaj végül nem a koliba jött, hanem a buszmeghez. Monccsal a pokol tüzén fogunk perzselődni. Szépen elkezdtek a gólyák érkezgetni, a feladatkörömet végül nemigen láttam el, mert a P. Ádám kicsit túlbuzgó volt. Fel is mentem a szobába, ahol Zsu épp a gépen szöszmötölt, mégpedig a városi vetélkedővel. Itt beszélgettem vele először huzamosabb ideig, tényleg értelmes lányról van szó. Le-lenéztem, poénkodtunk kicsit az új gólyákkal, sört iszogattunk, egész gyorsan eltelt az idő. Nagy művelet volt a zsíroskenyerek készítése. Mennyi is? 9 kiló kenyér? 2 doboz zsír + margarin. Misi hozta a kis piros késeket. Zsigmond Zsuzsi hősiesen megpucolta és feldarabolta azt a brutálisan sok hagymát, igazi hősként tekintettünk rá. Csak úgy pufogtak a poénok, miközben a kenyerek által formált halom szerkezeti stabilitásán ügyködtünk Ancsi vezetésével. Ági és I. Zsuzsi is hősiesen kenték a magukét, és a vége felé már könnyeztünk a nevetéstől. És a hagymától. A csapatépítő játékokat valahogy kihagytam, lelkiekben felkészültem a holnapi napra.

Augusztus 29. Hétfő:
Ahhhh. A reggeli ébresztő. Mindig is a szívem csücske marad ez az esemény. Még most is emlékszem, mikor majdnem az ajtó előtt harsant fel a Brooklyn Bounce – Bass, Beats and Melody című száma. Mekkorát pörögtünk rá Nos, idén szépen keltünk 5.30 körül, és felcibáltuk a hangfalakat meg az erősítőt, és szépen elrendezgettünk mindent. Hagyományoktól eltérően valamiért a legelső szám most a Republic – Jó reggelt kívánok lett, és nem a fentebb említett gyöngszem, ami azóta (saját gólyatábor) az ébresztőm Nah, a dallamok szépen begyűrűztek az ajtók mögé, Oszi arcán az örömet nem lehet leírni, miközben vuvuzelával vagy dudával dúsította a hangorkánt. Későn és fáradtan feküdtek tegnap a gólycik, mert elég nehezen indult a kikecmergés folyamata. Több ajtó zárva volt, így a hangfalakat pontosan elé pozicionálva, szinte bekopogott Brooklyn xD Végre megjelentek az első arcok, talán a morcos volt többségben a vidám ellenében Lényeg a lényeg, mikor a társaság 90%-a már ébren volt, na akkor toppantak be a rendőrök. Néztünk is, mikor a liftből kilépett a kis tökmag, meg a kirakatba való rendőr néni. Lekapcsoltattak mindent, és épp ment a csöndben a hegyibeszéd, hogy nem kéne, mert a környező lakók nem tudnak aludni, mikor a folyosó végén Varga T. épp aktiválta a torkát a még lustálkodók nem kis örömére. A fakabátok távozása után szépen leinvitáltunk mindenkit egy kis kora reggeli tornára. Gyönyörű hölgyek haja csak úgy lobogott, mosolygós arcokat láttam, nem volt harag azt hiszem A vége felé azért már leolvadt a jó kedv, és várták műr a kiképzés végét
A tájékoztató előadásokat most is kihagytam, felsurrantam a szobába némi pihenőre. Árpi is húzta a lóbőrt egész reggel, gondoltam nem árt majd felkelteni 11.50 körül, mert azzal a busszal megyünk ebédelni. Szunyáltam egy rövidet, majd magamhoz vettem némi ásványvizet, kajajegyet, telefont, mindent ami szükséges lehet a városi vetélkedő alatt. Ugyanis az egyik állomásfőnök szerepét töltöttem be, mégpedig a Móra Ferenc Múzeumnál. 11.50-kor el is indult népes kis csapatunk a Port Royal felé. A Széchenyin kerültünk egy picit, mert az 1-es vili útvonala kicsit fel van dúrva mostanság. Ha jól emlékszem, első nap Ancsi és Moncsi ( rofl, micsoda név eme párosnak ) mellé telepedtem. A menü gyümölcsleves és riszes hús volt a nem vegát rendelőknek. Miután jóllaktunk, I. Zsu félrevont egy picit Ádámmal, és megkaptam a vetélkedőhöz szükséges papírokat, borítékokat, instrukciókat. Kiderült, hogy Márk nem igazán jön, és helyette jön Péter barátunk. Telefonon egyeztettünk is rövidesen, csak ő épp munkából jött, és visszament a koliba, hiszen azt hitte még ott vagyunk. Tett egy kis kitérőt na. Megvártam tökit egy szép kis árnyékban, miután pedig megérkezett, kiértékeltük pontosan a feladatokat, és nekiláttunk előkészíteni a terepet. 2 feladatrész volt az állomásunkon, egyik versírás előre megadott szavakkal, a másik pedig cetlikeresés, egy darab fő mondattal.
Versíráshoz megvolt a 3 csapatnak a 3 papírkája a szavakkal, ezzel nem kellett törődnünk. A mondatokat viszont el kellett rejteni a múzeum előtti területen. Peti szépen becsomagolta a fő mondatot egy narancssárga zacsiba, és sátáni vigyorral elindult a szökőkút közepe felé, de megálljt parancsoltam neki, mert az nagyon hernyózás lett volna. Helyette a szökőkút egyik sarkánál futó csövek résébe tűztük bele. Mérföldekről kiszúrja az ember szemét, mégse nagyon vették észre Az első csapat bizony a Pálinka volt, jöttek is szépen csapatindulókat harsogva Szépen előadtuk a feladatokat, és már serényen költötték is a versecskéjüket, a többiek pedig már szét is váltak a cetliket keresni. Repcsi egy angyalkás mosollyal libbent közelebb, nameg egy szép üveg fütyülőssel, hogy akkor most megvesztegetnek Minden csapatnál engedélyeztük, hogy félidőnél sugallhassák a főgólyák a szökőkút kulcsfontosságú szerepét is Ekkor persze már egyből ráfókuszáltak a kis narancs zacsira.A versük ötletes volt, előadásmódon lehetett volna még csiszolni egy picit Egyébként megtalálták az összes többi cetlit .
A Pálinkák után érkeztek a Borok, és mit ne mondjak, a hőségben oly jól esett az a hideg sör amit hoztak, hogy leírni nem lehet. Ráadásul kaptunk egy olyan gyönyörű éneklést, a Mészáros Andrea nevű hölgytől, hogy teljesen le voltunk nyűgözve. Cetlikeresés szempontjából hasonló eredményeket értek el, mint a Pálinkák. A vers zseniális volt, Kővári Márk (aki egyébként a tavaly megismert ikrek testvére) kapva kapott az alkalmon, hogy csapatának pluszpontokat szerezzen. Így aztán komótosan beleereszkedett a szökőkútba, elhelyezkedett két vízsugár metszetében, és előadta a nagy művet. Picit elázott.
Harmadiknak a Sörök futottak be, az élen a mi mosolygós Krisztánkkal és tar Rómeónkkal. Stílusosan sörrel ajándékoztak meg bennünket. Ők is hasonlóan gyorsan megkaparintották a cetliket, a segítség is megvolt a szökőkúthoz. A versükben sok rímet nem találtunk, viszont az egész csapat becsobbant és úgy adták elő lelkesen
Volt ám még szakadás, mikor megpillantottuk, hogy két munkás odasettenkedett a csövekhez, ahová a kulcsmondatunkat rejtettük, és elmélyülten társalogtak mi a makkot csiálhatott ott az a sok ember.
Egyébként ez volt a végállomás a 4 közül, el is kezdtük a hagyományőrzést a skandálásokkal, megjegyzem, nekem már a tököm kivan ezektől Ábrahám, Béla harrr xD. Volt valami speciális csárdázás, mindig más fogással a mellettünk lévőn, egészen élvezte a nép. Itt ismerkedtem meg Rékával, illetve első lépésként a türkiz lábujjkörmeivel Kedves lány, volt pár borulós kérdése a későbbiekben ala Tisza , azt hiszem megalapozta a kellemes perceinket . Tűzijátékozást is nagyon éltük, aztán jöhetett némi “guantanamera”-zás, shhh-shhh,  uuu-áááá.
A vetélkedő után megindultunk a koli felé, hátra volt még az ETR-es tájékoztató, meg némi segédkezés a gépteremben azoknak, akiknek némi gondjuk akadt a tantárgyfelvételnél. Örültem, hogy értelmes válaszokkal segíteni tudtam néhány emberkének.
Közben megejtettünk egy szervezői megbeszélést, kiadtuk a feladatokat, vállaltam némi gólyaszállítást, a BTK épületébe, ami hírhedten labirintus (sztem ez tévhit), na de ezt a következő napon el is mesélem.
Az utolsó napirendi pontunk bizony a kocsmatúra. Várta már mindenki, hogy némi alkohol mellett jól szocializálódjunk,  így 9 körül már indultunk is abba a kocsmába, amit szerintem életükben többször nem is fognak meglátogatni. Ez az újszegedi “Cirbi”. Nem rossz hely egyébként, csak messze van. Egész jót beszélgettünk  és nevetgéltünk egy-egy üveg ászok mellett Szilvivel, Kristóffal, Zolival és Petivel, majd csatlakozott Moncs is. Némi eszmecserés séta után a következő mérföldkő a Tóth volt, sokan rászabadultak a jukebox-ra,és minden zenei stílust felvonultattunk a helyszínen lévő munkásembereknek. Biztosan örültek A diskurát továbbra is folytattuk, és kiderült, hogy mindenkinek perverziója a sör címkéjének a lekapirgatása. Mindenki örült egymásnak, a kezdeti barátságok kezdtek elmélyülni, mindenfelé mosolygós, vidám arcokat láttam
Közben egy több nyár alatt lebarnult úriember bizonytalan útvonalat járt be a kocsmában, és ha jól hallottam, még tört is valamit a nagy szédelgésben.
Fokozatosan rájött mindenkire a távozhatnék, ezért lassacskán feltápászkodtunk, és útnak indultunk a Várba.

Augusztus 30. Kedd:
Augusztus 31. Szerda:

***************************************UPDATE NEMSOKÁRA*********************************