Úgy érzem, kissé terebélyesek lettek az egyes bejegyzések közti időhézagok. Mikroszkopikus méretű pihenés szakadt a szögedi egyetemisták nyakába így a szénszünet által<mikor volt már az is 
sebaj, mostmár nem javítom át az egész bejegyzést xD>, szóval gondoltam leülök egy kicsit, és átgondolom mi-minden (még ha apró dolog) is történt mostanság.
—————————————————————-
Az egyik emlékezetes pillanat a közelmúltban a Csontváry Kosztka Tivadar kiállítás volt Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. Nem messze a múzeum bejáratánál sikerült épp időben, egyszerre érkezni Rencivel, szóval már surranhattunk is jegyet venni, és ruhatárazni. Tudott a csávó festeni, és nagyon értett a színek összekombinálásához. Ahogy beléptünk az első terembe, rögtön tudtuk melyik az a kép, ami rögtön hozzánőtt mindkettőnk szívéhez. Alább megtekinthető képen, igaz itt nem jön vissza az a grandiózus érzés, amit ott élőben, a hatalmas vászon nyújtani tudott a félhomályban, kivilágítva:
Selmecbánya látképe
Sajnos nem találtam jobb minőségű anyagot róla, szóval érjétek be ennyivel 
Jó pár képén kiütközött az a jellegzetes ecsetkezelés, aminek köszönhetően olyan “dinamikusak” lettek a művei. Az is feltűnt, hogy szerette a vizes témákat, sok helyen megjelentek a folyók/vízesések. Hozzátenném, mint minden eddig általam megismert festőnek, neki is a korai éveiben “elkövetett” alkotásai tetszettek jobban. Az emberábrázolásai már kevésbé jöttek be, és a híres-nevezetes Magányos cédrusa sem nyerte el annyira a tetszésemet. Örültem neki, hogy Reni is hasonlóan vélekedett, szóval teljes egyetértésben nézegettük végig a képeket.
A kiállítás megtekintésének végeztével még elkaptuk mobilon Petrát, sőt a két hölgyemény még találkozott is aznap, nekem sajnos mennem kellett haza, szóval ebből a jóból akkor, éppen kimaradtam.
Ám mint tudjuk, ami késik, nem múlik
—————————————————————-
Múzeumtúránk következő állomásának a Szépművészeti Múzeumot szemeltük ki magunknak, és 28.-án meg is ejtettünk a látogatást Rencivel. Azt kell mondjam, nagyon jól éreztem magam -ott is, és náluk is- .
Szentesről indult a buszom, és mivel nem vagyok az ilyen hosszú utakhoz szokva, kényelmesen befészkeltem magam az egyik bal oldali ülésbe, és ráhangolódtam a sok-sok csodás muzsikára amit magammal hoztam. Csodáltam a tájat, filozofálgattam, tulajdonképpen gyorsan elröpült az idő. Szépen, rendben megérkeztem a Népligetbe, és már surrantam is lefelé vonaljegyet venni. Rencivel korábban egyeztettünk, hogy a Nyugati-ig metrózok, ő pedig ott fog várni rám. Érdekes kis metrózás volt, először is, Budapesten engem mindig elfog a paranoia, hogy minden gyanús arc engem akar kifosztani, szóval árgus szemekkel lestem minden mozdulatot, meg úgy pozicionáltam magam hogy csak 160 fokot kellett ellenőrzés alatt tartani xD Nevezzetek bogarasnak, de csak így éreztem magam teljes biztonságban
Ezek a jó öreg metrószerelvények meg tényleg az utolsókat rúgják, ugyanis minden egyes megállónál tartottunk 2-3 perc szünetet a technikai okok miatt, utóbb tudtam meg, hogy mostanában hajlamosak ki-kigyulladni xD. Végre megpillantottuk egymást, és már indultunk is jókedvűen a kellemes sétára a Szépművészeti felé az Andrássy úton. Elsztorizgattunk meg nevetgéltünk, annyira jó volt.
Nemsokára meg is érkeztünk, egész méretes sor kanyargott jegyekért, de hamar odajutottunk a kis ablakhoz. Úgy döntöttünk, kombinált jegyet veszünk, és jól múmiázunk-El Grecózunk-Hollánozunk.
Szépen leballagtunk a ruhatárhoz, lepakoltunk, és bolyongtunk egy kört, hogy merre is van az első terem, ahová bemehetünk a jegyünkkel Végül a ruhatárból beléphettünk egy folyosóra, balra a múmiás részhez, jobbra Hollán Sándor képeihez vezetett. Utóbbit választottuk első megtekintsére. Hááát. Érdekes volt végül is. Semmit/senkit nem akarok fikázni, mert biztos vagyok benne, hogy hosszú utat járt be (olvashattuk is az életrajzát), mire eljutott ezekig a stilizált formákig, de…Nem akarok dobálózni az “ilyet én is tudok” kijelentésekkel..de..ILYET ÉN IS TUDOK xD Nem tetszettek se nekem , se Reninek (illetve volt a vége felé pár színesebb, ami nem volt rossz), de azért persze végigmentünk minden képen. Egy kis ízelítő:
Kifelé menet még beinvitáltak minket egy dvd vetítésre, ahol magát a képek atyját lehetett megfigyelni festés közben. Ültek már hátul, ezért legelölre két oldalon ültünk le, hogy lásson mindenki. Legbelül a gonosz énem kajánul vigyorgott, ahogy néztem a jóembert módszeresen húzgálni a fekete csíkokat. Ízlések és pofonok na, nekem nem jött be a stílusa. 4-5 perc elteltével a mögöttünk lévő nézősereg egy emberként felállt és távozott, ott maradtunk ketten 3 szék távolságban legelöl, és néztük a vonalorgazmust. Háttérzene valami nagyon halk cucc, hallani lehetett az ecset és a festék elegyének slattyogását.
A bennem lévő sunyi dög már visítva röhögött, és ez szerintem ki is ült az arcomra egy széles vigyor képében. Lopva jobbra pillantgattam Renire, aki szemlátomást érdeklődve nézte a csávó ügyködését, aztán a 3-4.-ik lapos pillantásnál elkaptuk egymás tekintetést, és már ő is vigyorgott, mint a vadalma
Telepatikusan, majd halk szóváltásban is megegyeztünk, hogy még sok a látnivaló, mi is távoztunk a vetítésről xD.
A következő látnivaló a múmiás kiállítás volt, az előtérben szintén volt dvd vetítés, de ez a téma már jobban érdekelt mindkettőnket, sok érdekes dologról volt szó a Szegedre érkezett múmiákról és az elemzésükről. A fő attrakció 3 múmia volt, mindannyiuk 20-30 év közötti korában halt meg. Megtekinthetőek voltak még különböző szarkofágok, szobrocskák, papiruszok, tökre érdekes volt.
Itt gyakorlatilag nem történt semmi kimagaslóan érdekes dolog, végignéztünk mindent.
Benéztünk egy általános kiállításra is, első körben azt hittük az lesz a 3. kiállítás amire jöttünk, de később kiokoskodtuk, hogy mégsem, szóval elindultunk felfelé megkeresni a megfelelő helyet. Bejárattal szembe lévő pihenő téren kellett átvágni, és onnan meg balra. Nagyon menő volt a terembe bebocsájtás, tisztára filmbe éreztem magam, mert mögöttünk bezáródott (Renci meg is ugrott hirtelen ) az acélkeretes plexiajtó, majd előttünk pedig kinyílt a párja. Na, az itt kiállított képek némelyike azért már el tudott varázsolni. Hihetetlen milyen részletességgel tudnak/tudtak festeni. Bár ekkora vászonra azért lehet is, tök állat lenne egyszer ekkora méretűre festeni itthon. Ennek a kiállításnak a képei 80%-ban Nemes Marcell magángyűjteményéből származtak. Elég sok terem volt, ami hosszú “túrát” sejtetett és nem is csalódtunk a látott képekben. Csodák csodájára, a tárlat kijárata az ajándékboltba torkollott, és felfedeztünk jópofa szemüvegeket, amikbe ha belepillantottál, a híres festmények 3D-s változatait láthattad. Örömködtünk egy sort, végignéztük a portékát, és végén jól nem vettünk semmit Sétáltunk egy jót vissza a Nyugati-ig, segítettem Reninek felismerni, hogy mennyi konzulátus esik útba 
Vonattal indultunk Pilisvörösvár felé. A vonaton picit elpilledt Renci, szóval olyan kis csendes hangulatos, ablakonkinézős sötétedős vonatút volt ez. Vörösvár is csendes volt mikor megérkeztünk, és olyan kis kényelmes városnak találtam.
Ahogy egyre közeledtünk a házukhoz, valamiért picit ideges lettem, mégis csak a családi fészekbe “rontok be”. Találkoztam már egy alkalommal a testvérével és a szüleivel is, és már akkor is szimpatikusnak tűntek, nem tudom miért uralkodott el rajtam egy kisebb pánik. Nem telt el 3-4 perc, és máris megerősödött bennem a tény, hogy ők tényleg a jófej szülők kategória Anyukájával sikerült több szót váltani, ott inogtam meg egy kicsit még visszatérően, mikor mosolyogva feltette nekem a kérdést: “igazat szoktam-e mondani” Ú-jájj, gondoltam, mivel fognak engem most a falhoz szögezni? És a következő kérdés “Szokott-e a Reni a koliban begabalyodni? (berúgni ) Megkönnyebülten és vigyorogva válaszoltam, hogy alkalomadtán szoktam látni 1-1 citromos sörrel, szóval egyetlen drága lányuk nem sántikál semmi rosszban. Legalábbis előttem még nem jelent meg illumináltan Felmentünk az emeletre, és megtekinthettem Renci privát szegletét a lakásból, és végiglapoztuk kedvenc könyveit is Isteni lángos volt vacsorára, amihez csatlakozott Reni egy ismerőse is, Balázs, ha jól emlékszem. Csapattunk egy társasjátékozást, meg jókat beszélgettünk, egészen elröpült az idő A nap végére maradt még egy zuhanyzás és fogmosás, meg lecsekkoltuk a vonatindulást. Jót aludtunk, csak remélni tudom, hogy az este folyamán nem horkoltam xD
Reggeli után megköszöntem a vendéglátást, és el is indultunk az állomásig. A jegypénztár csukva volt egy felirattal, hogy a kalauztól kell jegyet váltani majd. Kaptam még egy búcsú marcipánt és puszit, és hopp, már a vonatról integettem a Vadalmának Mivel kalauz nem jött, gyakorlatilag blicceltem a Vörösvár-Budapest útvonalat, Újpesten leszálltam, és metróra szálltam a Népligetig. Egész hosszú út volt még így metróval is. Persze pozicionáltam magam
A busz pontosan indult, és hazafelé is dübörögtettem a sok jó muzsikát.
Ahogy az elején is írtam, nagyon jól éreztem magam
—————————————————————-
Mi is történt még? Ja igen, átléptünk az armageddon évébe, ideje kiélvezni minden pillanatot, mielőtt elér minket a vég xD A szilveszterezés végül Csongrádon, Ancsiéknál esett meg. Elég sokáig nyaggatott Zlatniczki úr, hogy menjek én is, mert a hátam nem nagyon akart engedni. Valami brutálmód kész voltam xD Mint valami reumás vén szivar Sebaj, meggyőzött a mester, és apum kisegített egy emergency fuvarral a buszmegig, ahol már ott is volt a Kovács gyerek. És még sokan mások is. Tisztára meglepődtem hirtelen, hogy szegedi arcokat pillanthattam meg, Zsani meg Ádám, meg a csongrádi Márti képében.
Némi várakozás után rácsörögtünk Zlatra, hogy merre van, mert ő rendelt korábbra a buszmegbe minket Végül begurultak a Vargával ( Miért említek minden közelebbi ismerőst a vezetéknevén? xD ), és suhantunk püspökkenyérért a nagyiékhoz, majd vissza Zlatékhoz. Csapattunk egy könnyed pörizést, és rákészültünk az estére. Egész jó hangulat uralkodott már az Ancsiékhoz vezető úton is, mindenféle marhaság szóba került. Megörültek az ismerősök <Ancsi, Dóri-Dani, Gabi-Zsolt, Honfa-Juci, később megérkezett Bazsi és Niki is>, hogy végül mégis jöttem. Ott volt még Csupi is a barátnőjével, Barni is velük volt pár sunci akikkel már korábban is találkoztam Körösön, de a nevük most se ugrik be, ahogy azoknak a pároknak se, akik közül az egyik hölgyemény légiirányító lesz. Ott volt még a Dóczi testvérpár is, meg az András is. Ha jól emlékszem nem hagytam ki senkit, kövezzetek meg rögtön ha mégis, csak a sok névbe már bele is kavarodtam.
Nyitottunk egy felessel a jóféle szegváriból, mindenki megérezte ahogy leutazik gyomorországba. Igazából nem is ittam már az este folyamán, talán még egy kör felesben voltam benne, valahogy nem kívántam az alkoholt. Maga a szoba kicsit zsúfolt volt szeritnem, és alig jutottam közel az ismerősökhöz, meg eléggé klikkesedett is a nép. Törzshelyre végül a konyhában találtam, oda ültünk Petivel, és beszélgettünk, mert végül is vele se találkozom sűrűn azóta, hogy nem lakik a koliban. Legjobb helyet választottuk amúgy, slozira és kajáért mindig jöttek az emberek, így végül is mindenkivel sikerült szót váltani. Volt pár vicces pillanat, ami határozottan sírva röhögős, de nem akarok senkit megsérteni, csak annyit írok, hogy mindkettő a slozival kapcsolatos, valamint a következő kulcsszavak is érintettek:
“szerinted is, retardált, oxigénhiány, úristenittvanbazdmeg –> bár ez inkább gondolatban”. Ki is mentem az udvarra harsányan röhögni. Nemsokára jött utánam Zlat is
Ahogy haladtunk éjfél felé, kicsit szarul kezdtem magam érezni, konkrétan alig kaptam levegőt még Ventolin használa mellett is, elég para volt. Éjfélre kibattyogtunk a mozi elé (többször meg kellett állnunk Petivel, hogy levegőhöz jussak xD), és megcsodáltuk a fenomenális tűzijátékot. Miután visszatértünk Ancsiékhoz, megérett bennünk a gondolat Petivel, hogy elég volt, és nyugovóra térnénk, pedig még relatíve “fiatal volt az idő”. Zlat jól érezte magát, szóval csak a lakáskulcsokat passzolta nekünk ( amin elsőre nagyon meglepődtem, de aztán elöntött egy jó érzés, hogy mennyire jó spanok vagyunk, és bízunk egymásban ), ő még maradt partyarculni. Petivel visszaslattyogtunk a Zlati-rezidenciára, és elcsomagoltuk magunkat másnapra. Nem volt egy überhiperszuper újév köszöntés, de örültem, hogy láthattam a hozzám közel állókat.
Hogy én várok-e valami speciálisat ettől az évtől? Tulajdonképpen igen. Danival már régóta tervezgetünk egy közös vállalkozást, azt jó lenne elindítani, lerakni az alapköveket.
—————————————————————-
Haladjunk tovább, itt is van Szeged, kedvenc városkám, eléggé fel volt túrva mostanság, és nemrég adták át végre az 1-es villamos vonalat. Azt kell mondanom, folyamatosan szépül a városka hangulatos az egész, és faszán mutat a térköves cucc városszerte. Mindig kedvem támad sétálgatni, és nézelődni. Főleg, ha még társaság is akad hozzá
Petrusommal sikerült végre találkozni, és jól be is óriás-tejfölös-sonkás-palacsintáztunk abban a kis cuki palacsintázóban < Ez itt a reklám helye http://www.oriaspalacsintazo.hu/ >. Elbeszélgettünk mik történtek velünk mostanában. Megejtettük az ajándékcserét is, az aranyos képecske ott figyel a polcomon a koliban
A kajálás végeztével elkezdtünk szedelőzködni, mert egyre több nép tömörült be a kis palacsintázóba és lassan kinéztek minket Egy olyan jóleső séta vette kezdetét a friss levegőn, hogy csak na. Végigmentünk a Kárászon, át a Széchényin, majd benéztünk a színház jegyirodába a Macskákkal kapcsolatban. Lementünk a rakpartra, ott azért kicsit éreztük a hűvöst, szóval gyorsan felsurrantunk az épületek takarásába. Visszakanyarodtunk a Széchényi felé, és még éppen elkaptam egy 2-est.
Szép volt, jó volt az a nap is
—————————————————————-
Interakció
Vélemény?