—————————————————————-

Az egyik emlékezetes pillanat a közelmúltban a Csontváry Kosztka Tivadar kiállítás volt Szegeden, a Móra Ferenc Múzeumban. Nem messze a múzeum bejáratánál sikerült épp időben, egyszerre érkezni Rencivel, szóval már surranhattunk is jegyet venni, és ruhatárazni. Tudott a csávó festeni, és nagyon értett a színek összekombinálásához. Ahogy beléptünk az első terembe, rögtön tudtuk melyik az a kép, ami rögtön hozzánőtt mindkettőnk szívéhez. Alább megtekinthető képen, igaz itt nem jön vissza az a grandiózus érzés, amit ott élőben, a hatalmas vászon nyújtani tudott a félhomályban, kivilágítva:

Selmecbánya látképe

Sajnos nem találtam jobb minőségű anyagot róla, szóval érjétek be ennyivel
Jó pár képén kiütközött az a jellegzetes ecsetkezelés, aminek köszönhetően olyan “dinamikusak” lettek a művei. Az is feltűnt, hogy szerette a vizes témákat, sok helyen megjelentek a folyók/vízesések. Hozzátenném, mint minden eddig általam megismert festőnek, neki is a korai éveiben “elkövetett” alkotásai tetszettek jobban. Az emberábrázolásai már kevésbé jöttek be, és a híres-nevezetes Magányos cédrusa sem nyerte el annyira a tetszésemet. Örültem neki, hogy Reni is hasonlóan vélekedett, szóval teljes egyetértésben nézegettük végig a képeket.
A kiállítás megtekintésének végeztével még elkaptuk mobilon Petrát, sőt a két hölgyemény még találkozott is aznap, nekem sajnos mennem kellett haza, szóval ebből a jóból akkor, éppen kimaradtam.
Ám mint tudjuk, ami késik, nem múlik

—————————————————————-

Múzeumtúránk következő állomásának a Szépművészeti Múzeumot szemeltük ki magunknak, és 28.-án meg is ejtettünk a látogatást Rencivel. Azt kell mondjam, nagyon jól éreztem magam -ott is, és náluk is- .
Szentesről indult a buszom, és mivel nem vagyok az ilyen hosszú utakhoz szokva, kényelmesen befészkeltem magam az egyik bal oldali ülésbe, és ráhangolódtam a sok-sok csodás muzsikára amit magammal hoztam. Csodáltam a tájat, filozofálgattam, tulajdonképpen gyorsan elröpült az idő. Szépen, rendben megérkeztem a Népligetbe, és már surrantam is lefelé vonaljegyet venni. Rencivel korábban egyeztettünk, hogy a Nyugati-ig metrózok, ő pedig ott fog várni rám. Érdekes kis metrózás volt, először is, Budapesten engem mindig elfog a paranoia, hogy minden gyanús arc engem akar kifosztani, szóval árgus szemekkel lestem minden mozdulatot, meg úgy pozicionáltam magam hogy csak 160 fokot kellett ellenőrzés alatt tartani xD Nevezzetek bogarasnak, de csak így éreztem magam teljes biztonságban
Ezek a jó öreg metrószerelvények meg tényleg az utolsókat rúgják, ugyanis minden egyes megállónál tartottunk 2-3 perc szünetet a technikai okok miatt, utóbb tudtam meg, hogy mostanában hajlamosak ki-kigyulladni xD. Végre megpillantottuk egymást, és már indultunk is jókedvűen a kellemes sétára a Szépművészeti felé az Andrássy úton. Elsztorizgattunk meg nevetgéltünk, annyira jó volt.
Nemsokára meg is érkeztünk, egész méretes sor kanyargott jegyekért, de hamar odajutottunk a kis ablakhoz. Úgy döntöttünk, kombinált jegyet veszünk, és jól múmiázunk-El Grecózunk-Hollánozunk.
Szépen leballagtunk a ruhatárhoz, lepakoltunk, és bolyongtunk egy kört, hogy merre is van az első terem, ahová bemehetünk a jegyünkkel Végül a ruhatárból beléphettünk egy folyosóra, balra a múmiás részhez, jobbra Hollán Sándor képeihez vezetett. Utóbbit választottuk első megtekintsére. Hááát. Érdekes volt végül is. Semmit/senkit nem akarok fikázni, mert biztos vagyok benne, hogy hosszú utat járt be (olvashattuk is az életrajzát), mire eljutott ezekig a stilizált formákig, de…Nem akarok dobálózni az “ilyet én is tudok” kijelentésekkel..de..ILYET ÉN IS TUDOK xD Nem tetszettek se nekem , se Reninek (illetve volt a vége felé pár színesebb, ami nem volt rossz), de azért persze végigmentünk minden képen. Egy kis ízelítő:

Kifelé menet még beinvitáltak minket egy dvd vetítésre, ahol magát a képek atyját lehetett megfigyelni festés közben. Ültek már hátul, ezért legelölre két oldalon ültünk le, hogy lásson mindenki. Legbelül a gonosz énem kajánul vigyorgott, ahogy néztem a jóembert módszeresen húzgálni a fekete csíkokat. Ízlések és pofonok na, nekem nem jött be a stílusa. 4-5 perc elteltével a mögöttünk lévő nézősereg egy emberként felállt és távozott, ott maradtunk ketten 3 szék távolságban legelöl, és néztük a vonalorgazmust. Háttérzene valami nagyon halk cucc, hallani lehetett az ecset és a festék elegyének slattyogását.
A bennem lévő sunyi dög már visítva röhögött, és ez szerintem ki is ült az arcomra egy széles vigyor képében. Lopva jobbra pillantgattam Renire, aki szemlátomást érdeklődve nézte a csávó ügyködését, aztán a 3-4.-ik lapos pillantásnál elkaptuk egymás tekintetést, és már ő is vigyorgott, mint a vadalma
Telepatikusan, majd halk szóváltásban is megegyeztünk, hogy még sok a látnivaló, mi is távoztunk a vetítésről xD.
A következő látnivaló a múmiás kiállítás volt, az előtérben szintén volt dvd vetítés, de ez a téma már jobban érdekelt mindkettőnket, sok érdekes dologról volt szó a Szegedre érkezett múmiákról és az elemzésükről. A fő attrakció 3 múmia volt, mindannyiuk 20-30 év közötti korában halt meg. Megtekinthetőek voltak még különböző szarkofágok, szobrocskák, papiruszok, tökre érdekes volt.
Itt gyakorlatilag nem történt semmi kimagaslóan érdekes dolog, végignéztünk mindent.
Benéztünk egy általános kiállításra is, első körben azt hittük az lesz a 3. kiállítás amire jöttünk, de később kiokoskodtuk, hogy mégsem, szóval elindultunk felfelé megkeresni a megfelelő helyet. Bejárattal szembe lévő pihenő téren kellett átvágni, és onnan meg balra. Nagyon menő volt a terembe bebocsájtás, tisztára filmbe éreztem magam, mert mögöttünk bezáródott (Renci meg is ugrott hirtelen ) az acélkeretes plexiajtó, majd előttünk pedig kinyílt a párja. Na, az itt kiállított képek némelyike azért már el tudott varázsolni. Hihetetlen milyen részletességgel tudnak/tudtak festeni. Bár ekkora vászonra azért lehet is, tök állat lenne egyszer ekkora méretűre festeni itthon. Ennek a kiállításnak a képei 80%-ban  Nemes Marcell magángyűjteményéből származtak. Elég sok terem volt, ami hosszú “túrát” sejtetett és nem is csalódtunk a látott képekben. Csodák csodájára, a tárlat kijárata az ajándékboltba torkollott, és felfedeztünk jópofa szemüvegeket, amikbe ha belepillantottál, a híres festmények 3D-s változatait láthattad. Örömködtünk egy sort, végignéztük a portékát, és  végén jól nem vettünk semmit Sétáltunk egy jót vissza a Nyugati-ig, segítettem Reninek felismerni, hogy mennyi konzulátus esik útba Vonattal indultunk Pilisvörösvár felé. A vonaton picit elpilledt Renci, szóval olyan kis csendes hangulatos, ablakonkinézős sötétedős vonatút volt ez. Vörösvár is csendes volt mikor megérkeztünk, és olyan kis kényelmes városnak találtam.
Ahogy egyre közeledtünk a házukhoz, valamiért picit ideges lettem, mégis csak a családi fészekbe “rontok be”. Találkoztam már egy alkalommal a testvérével és a szüleivel is, és már akkor is szimpatikusnak tűntek, nem tudom miért uralkodott el rajtam egy kisebb pánik. Nem telt el 3-4 perc, és máris megerősödött bennem a tény, hogy ők tényleg a jófej szülők kategória Anyukájával sikerült több szót váltani, ott inogtam meg egy kicsit még visszatérően, mikor mosolyogva feltette nekem a kérdést: “igazat szoktam-e mondani” Ú-jájj, gondoltam, mivel fognak engem most a falhoz szögezni? És a következő kérdés “Szokott-e a Reni a koliban begabalyodni? (berúgni ) Megkönnyebülten és vigyorogva válaszoltam, hogy alkalomadtán szoktam látni 1-1 citromos sörrel, szóval egyetlen drága lányuk nem sántikál semmi rosszban. Legalábbis előttem még nem jelent meg illumináltan Felmentünk az emeletre, és megtekinthettem Renci privát szegletét a lakásból, és végiglapoztuk kedvenc könyveit is Isteni lángos volt vacsorára, amihez csatlakozott Reni egy ismerőse is, Balázs, ha jól emlékszem. Csapattunk egy társasjátékozást, meg jókat beszélgettünk, egészen elröpült az idő A nap végére maradt még egy zuhanyzás és fogmosás, meg lecsekkoltuk a vonatindulást. Jót aludtunk, csak remélni tudom, hogy az este folyamán nem horkoltam xD
Reggeli után megköszöntem a vendéglátást, és el is indultunk az állomásig. A jegypénztár csukva volt egy felirattal, hogy a kalauztól kell jegyet váltani majd. Kaptam még egy búcsú marcipánt és puszit, és hopp, már a vonatról integettem a Vadalmának Mivel kalauz nem jött, gyakorlatilag blicceltem a Vörösvár-Budapest útvonalat, Újpesten leszálltam, és metróra szálltam a Népligetig. Egész hosszú út volt még így metróval is. Persze pozicionáltam magam
A busz pontosan indult, és hazafelé is dübörögtettem a sok jó muzsikát.
Ahogy az elején is írtam, nagyon jól éreztem magam

—————————————————————-

Mi is történt még? Ja igen, átléptünk az armageddon évébe, ideje kiélvezni minden pillanatot, mielőtt elér minket a vég xD A szilveszterezés végül Csongrádon, Ancsiéknál esett meg. Elég sokáig nyaggatott Zlatniczki úr, hogy menjek én is, mert a hátam nem nagyon akart engedni. Valami brutálmód kész voltam xD Mint valami reumás vén szivar Sebaj, meggyőzött a mester, és apum kisegített egy emergency fuvarral a buszmegig, ahol már ott is volt a Kovács gyerek. És még sokan mások is. Tisztára meglepődtem hirtelen, hogy szegedi arcokat pillanthattam meg, Zsani meg Ádám, meg a csongrádi Márti képében.
Némi várakozás után rácsörögtünk Zlatra, hogy merre van, mert ő rendelt korábbra a buszmegbe minket Végül begurultak a Vargával ( Miért említek minden közelebbi ismerőst a vezetéknevén? xD ), és suhantunk püspökkenyérért a nagyiékhoz, majd vissza Zlatékhoz. Csapattunk egy könnyed pörizést, és rákészültünk az estére. Egész jó hangulat uralkodott már az Ancsiékhoz vezető úton is, mindenféle marhaság szóba került. Megörültek az ismerősök <Ancsi, Dóri-Dani, Gabi-Zsolt, Honfa-Juci, később megérkezett Bazsi és Niki is>, hogy végül mégis jöttem. Ott volt még Csupi is a barátnőjével, Barni is velük volt pár sunci akikkel már korábban is találkoztam Körösön, de a nevük most se ugrik be, ahogy azoknak a pároknak se, akik közül az egyik hölgyemény légiirányító lesz. Ott volt még a Dóczi testvérpár is, meg az András is. Ha jól emlékszem nem hagytam ki senkit, kövezzetek meg rögtön ha mégis, csak a sok névbe már bele is kavarodtam.
Nyitottunk egy felessel a jóféle szegváriból, mindenki megérezte ahogy leutazik gyomorországba. Igazából nem is ittam már az este folyamán, talán még egy kör felesben voltam benne, valahogy nem kívántam az alkoholt. Maga a szoba kicsit zsúfolt volt szeritnem, és alig jutottam közel az ismerősökhöz, meg eléggé klikkesedett is a nép. Törzshelyre végül a konyhában találtam, oda ültünk Petivel, és beszélgettünk, mert végül is vele se találkozom sűrűn azóta, hogy nem lakik a koliban. Legjobb helyet választottuk amúgy, slozira és kajáért mindig jöttek az emberek, így végül is mindenkivel sikerült szót váltani. Volt pár vicces pillanat, ami határozottan sírva röhögős, de nem akarok senkit megsérteni, csak annyit írok, hogy mindkettő a slozival kapcsolatos, valamint a következő kulcsszavak is érintettek:
“szerinted is, retardált, oxigénhiány, úristenittvanbazdmeg –> bár ez inkább gondolatban”. Ki is mentem az udvarra harsányan röhögni. Nemsokára jött utánam Zlat is
Ahogy haladtunk éjfél felé, kicsit szarul kezdtem magam érezni, konkrétan alig kaptam levegőt még Ventolin használa mellett is, elég para volt. Éjfélre kibattyogtunk a mozi elé (többször meg kellett állnunk Petivel, hogy levegőhöz jussak xD), és megcsodáltuk a fenomenális tűzijátékot. Miután visszatértünk Ancsiékhoz, megérett bennünk a gondolat Petivel, hogy elég volt, és nyugovóra térnénk, pedig még relatíve “fiatal volt az idő”. Zlat jól érezte magát, szóval csak a lakáskulcsokat passzolta nekünk ( amin elsőre nagyon meglepődtem, de aztán elöntött egy jó érzés, hogy mennyire jó spanok vagyunk, és bízunk egymásban ), ő még maradt partyarculni. Petivel visszaslattyogtunk a Zlati-rezidenciára, és elcsomagoltuk magunkat másnapra. Nem volt egy überhiperszuper újév köszöntés, de örültem, hogy láthattam a hozzám közel állókat.

Hogy én várok-e valami speciálisat ettől az évtől? Tulajdonképpen igen. Danival már régóta tervezgetünk egy közös vállalkozást, azt jó lenne elindítani, lerakni az alapköveket.

—————————————————————-

Haladjunk tovább, itt is van Szeged, kedvenc városkám, eléggé fel volt túrva mostanság, és nemrég adták át végre az 1-es villamos vonalat. Azt kell mondanom, folyamatosan szépül a városka hangulatos az egész, és faszán mutat a térköves cucc városszerte. Mindig kedvem támad sétálgatni, és nézelődni. Főleg, ha még társaság is akad hozzá
Petrusommal sikerült végre találkozni, és jól be is óriás-tejfölös-sonkás-palacsintáztunk abban a kis cuki palacsintázóban < Ez itt a reklám helye http://www.oriaspalacsintazo.hu/ >. Elbeszélgettünk mik történtek velünk mostanában. Megejtettük az ajándékcserét is, az aranyos képecske ott figyel a polcomon a koliban
A kajálás végeztével elkezdtünk szedelőzködni, mert egyre több nép tömörült be a kis palacsintázóba és lassan kinéztek minket Egy olyan jóleső séta vette kezdetét a friss levegőn, hogy csak na. Végigmentünk a Kárászon, át a Széchényin, majd benéztünk a színház jegyirodába a Macskákkal kapcsolatban. Lementünk a rakpartra, ott azért kicsit éreztük a hűvöst, szóval gyorsan felsurrantunk az épületek takarásába. Visszakanyarodtunk a Széchényi felé, és még éppen elkaptam egy 2-est.
Szép volt, jó volt az a nap is

—————————————————————-

Bocsesz a hosszú postolásért, de meg kellett ejtenem egy ilyet is, üdv mindenkinek!

Nohát, a főgólyáknak már vasárnap meg kellett érkezni a koleszba, hiszen előre ki kellett próbálni a csapatépítő játékokat, tapasztalni mi mennyi idő kb, meg gondolom volt szokásos “fejmosás”.

Augusztus 27. Szombat:
A sima szervezőknek ( pl. én ) szombat 1 órakor volt jelenésük. Annyi probléma lépett fel buszozás közben, hogy a szépen előkészített 460 magyar forint nem volt elég Szegedig, mert emelték az árát. Nem siettem el a dolgot, komótosan dúrtam elő az utazóból azt a k*rva +90 forintot. Nem mosolygott a buszos bá
Légkondi volt, zenésen utaztam +felavattam végre a válltáskám. A külső hőmérséklet egészen borzalmasan meleg volt. Negyed 1 körül már a Mars téren tébláboltam, persze egy 2-es éppen akkor gördült ki a megállóból, mikor én a lábam a járdára helyeztem. Sebaj, mindenki tudja, hogy szeretek a tűző napon min 10 percet várni A híd fele le van zárva, a minimum 3 lépcsős tötymörgés megint adott az alaphangulatomhoz. Végre valahára megláthattam a Fő fasor zöldjét, és a fostosabb fajta kék volán busz elegáns ívben bekanyarodott a megállóba. Az előtérben már üldögéltek páran, voltak ismerős arcok ( Szeri Krisztina, Bálint Gábor, Polyák Ádám ) és ismeretlen ( Iker Zsuzsanna aka Zsu ) . A portán Pista bá figyelt, és egy derűs köszönés után csekkolta a szobakiosztást, végül Polyák úr mellé kerültem be a 910-be. Felcuccoltam, kipakoltam, megágyaztam. Körülbelül el is érkezett a megbeszélés, lelépcsőztem, beszélgettünk egy kicsit, ekkor ismertem meg a Zsuzsit. Későbbiekben kiderül majd, hogy egy tüneményes lányról van szó. Ha az ember a szemébe néz és a mosolyára téved utána a tekintete, már akkor érezni, hogy egy nyugodt, empatikus személlyel van dolgunk. Jó a humora is ( vagy csak fájt szegénynek a sok hülyeségem ). A megbeszélés nem volt valami nagy durr, a vasárnapi program szűknek ígérkezett, hisz 3-tól jönnek a gólycik egész 6ig. 7-től tájékoztató, 9-től meg teaház, meg csapatépítő duhajkodás várható. Vállaltam a fogadó emberke szerepét Ádámmal. Elcsapattunk még a Tescóba késért Misivel.

Augusztus 28. Vasárnap:
Nos, a délelőtt nem volt valami menő, mentem CBA-ba ásványvízért, meg némi táplálékért, rég találkoztam műr a kedvenc eladónőmmel Poénkodott is egy sort
Szereztem netet is, elvertem az időt háromig. Akkor aztán lekecmeregtem, hogy teljesítsem a kötelességem. Lent találkoztam Monccsal meg Ancsival, kiültünk a koli elé. Ők bagózni és sörözni, én meg csak lenni. Itt egy besírós rész, hogy mindig jól választom az ismerőseimet Üldögélünk nagyban, és szemet szúr, hogy a sportpálya felé, egy csaj cibál egy böhöm nagy magenta gurulós táskát egy keréken, mert a másik ki volt törve. Összenézünk: Biztos ide jön..Segítenünk kéne? Meresztjük tovább a szemünket, már majdnem a lépcsőhöz ér, mikor Ancsi megszólal, hogy menjünk.. Monccsal fel is tápászkodtunk, és toronyiránt bementünk a koliba. Félúton nézünk hátra, hogy Ancsi ránk néz, mert ő a csaj irányába indult. Monccsal sikítva röhögtünk fel és mentünk be a koliba xD A csaj végül nem a koliba jött, hanem a buszmeghez. Monccsal a pokol tüzén fogunk perzselődni. Szépen elkezdtek a gólyák érkezgetni, a feladatkörömet végül nemigen láttam el, mert a P. Ádám kicsit túlbuzgó volt. Fel is mentem a szobába, ahol Zsu épp a gépen szöszmötölt, mégpedig a városi vetélkedővel. Itt beszélgettem vele először huzamosabb ideig, tényleg értelmes lányról van szó. Le-lenéztem, poénkodtunk kicsit az új gólyákkal, sört iszogattunk, egész gyorsan eltelt az idő. Nagy művelet volt a zsíroskenyerek készítése. Mennyi is? 9 kiló kenyér? 2 doboz zsír + margarin. Misi hozta a kis piros késeket. Zsigmond Zsuzsi hősiesen megpucolta és feldarabolta azt a brutálisan sok hagymát, igazi hősként tekintettünk rá. Csak úgy pufogtak a poénok, miközben a kenyerek által formált halom szerkezeti stabilitásán ügyködtünk Ancsi vezetésével. Ági és I. Zsuzsi is hősiesen kenték a magukét, és a vége felé már könnyeztünk a nevetéstől. És a hagymától. A csapatépítő játékokat valahogy kihagytam, lelkiekben felkészültem a holnapi napra.

Augusztus 29. Hétfő:
Ahhhh. A reggeli ébresztő. Mindig is a szívem csücske marad ez az esemény. Még most is emlékszem, mikor majdnem az ajtó előtt harsant fel a Brooklyn Bounce – Bass, Beats and Melody című száma. Mekkorát pörögtünk rá Nos, idén szépen keltünk 5.30 körül, és felcibáltuk a hangfalakat meg az erősítőt, és szépen elrendezgettünk mindent. Hagyományoktól eltérően valamiért a legelső szám most a Republic – Jó reggelt kívánok lett, és nem a fentebb említett gyöngszem, ami azóta (saját gólyatábor) az ébresztőm Nah, a dallamok szépen begyűrűztek az ajtók mögé, Oszi arcán az örömet nem lehet leírni, miközben vuvuzelával vagy dudával dúsította a hangorkánt. Későn és fáradtan feküdtek tegnap a gólycik, mert elég nehezen indult a kikecmergés folyamata. Több ajtó zárva volt, így a hangfalakat pontosan elé pozicionálva, szinte bekopogott Brooklyn xD Végre megjelentek az első arcok, talán a morcos volt többségben a vidám ellenében Lényeg a lényeg, mikor a társaság 90%-a már ébren volt, na akkor toppantak be a rendőrök. Néztünk is, mikor a liftből kilépett a kis tökmag, meg a kirakatba való rendőr néni. Lekapcsoltattak mindent, és épp ment a csöndben a hegyibeszéd, hogy nem kéne, mert a környező lakók nem tudnak aludni, mikor a folyosó végén Varga T. épp aktiválta a torkát a még lustálkodók nem kis örömére. A fakabátok távozása után szépen leinvitáltunk mindenkit egy kis kora reggeli tornára. Gyönyörű hölgyek haja csak úgy lobogott, mosolygós arcokat láttam, nem volt harag azt hiszem A vége felé azért már leolvadt a jó kedv, és várták műr a kiképzés végét
A tájékoztató előadásokat most is kihagytam, felsurrantam a szobába némi pihenőre. Árpi is húzta a lóbőrt egész reggel, gondoltam nem árt majd felkelteni 11.50 körül, mert azzal a busszal megyünk ebédelni. Szunyáltam egy rövidet, majd magamhoz vettem némi ásványvizet, kajajegyet, telefont, mindent ami szükséges lehet a városi vetélkedő alatt. Ugyanis az egyik állomásfőnök szerepét töltöttem be, mégpedig a Móra Ferenc Múzeumnál. 11.50-kor el is indult népes kis csapatunk a Port Royal felé. A Széchenyin kerültünk egy picit, mert az 1-es vili útvonala kicsit fel van dúrva mostanság. Ha jól emlékszem, első nap Ancsi és Moncsi ( rofl, micsoda név eme párosnak ) mellé telepedtem. A menü gyümölcsleves és riszes hús volt a nem vegát rendelőknek. Miután jóllaktunk, I. Zsu félrevont egy picit Ádámmal, és megkaptam a vetélkedőhöz szükséges papírokat, borítékokat, instrukciókat. Kiderült, hogy Márk nem igazán jön, és helyette jön Péter barátunk. Telefonon egyeztettünk is rövidesen, csak ő épp munkából jött, és visszament a koliba, hiszen azt hitte még ott vagyunk. Tett egy kis kitérőt na. Megvártam tökit egy szép kis árnyékban, miután pedig megérkezett, kiértékeltük pontosan a feladatokat, és nekiláttunk előkészíteni a terepet. 2 feladatrész volt az állomásunkon, egyik versírás előre megadott szavakkal, a másik pedig cetlikeresés, egy darab fő mondattal.
Versíráshoz megvolt a 3 csapatnak a 3 papírkája a szavakkal, ezzel nem kellett törődnünk. A mondatokat viszont el kellett rejteni a múzeum előtti területen. Peti szépen becsomagolta a fő mondatot egy narancssárga zacsiba, és sátáni vigyorral elindult a szökőkút közepe felé, de megálljt parancsoltam neki, mert az nagyon hernyózás lett volna. Helyette a szökőkút egyik sarkánál futó csövek résébe tűztük bele. Mérföldekről kiszúrja az ember szemét, mégse nagyon vették észre Az első csapat bizony a Pálinka volt, jöttek is szépen csapatindulókat harsogva Szépen előadtuk a feladatokat, és már serényen költötték is a versecskéjüket, a többiek pedig már szét is váltak a cetliket keresni. Repcsi egy angyalkás mosollyal libbent közelebb, nameg egy szép üveg fütyülőssel, hogy akkor most megvesztegetnek Minden csapatnál engedélyeztük, hogy félidőnél sugallhassák a főgólyák a szökőkút kulcsfontosságú szerepét is Ekkor persze már egyből ráfókuszáltak a kis narancs zacsira.A versük ötletes volt, előadásmódon lehetett volna még csiszolni egy picit Egyébként megtalálták az összes többi cetlit .
A Pálinkák után érkeztek a Borok, és mit ne mondjak, a hőségben oly jól esett az a hideg sör amit hoztak, hogy leírni nem lehet. Ráadásul kaptunk egy olyan gyönyörű éneklést, a Mészáros Andrea nevű hölgytől, hogy teljesen le voltunk nyűgözve. Cetlikeresés szempontjából hasonló eredményeket értek el, mint a Pálinkák. A vers zseniális volt, Kővári Márk (aki egyébként a tavaly megismert ikrek testvére) kapva kapott az alkalmon, hogy csapatának pluszpontokat szerezzen. Így aztán komótosan beleereszkedett a szökőkútba, elhelyezkedett két vízsugár metszetében, és előadta a nagy művet. Picit elázott.
Harmadiknak a Sörök futottak be, az élen a mi mosolygós Krisztánkkal és tar Rómeónkkal. Stílusosan sörrel ajándékoztak meg bennünket. Ők is hasonlóan gyorsan megkaparintották a cetliket, a segítség is megvolt a szökőkúthoz. A versükben sok rímet nem találtunk, viszont az egész csapat becsobbant és úgy adták elő lelkesen
Volt ám még szakadás, mikor megpillantottuk, hogy két munkás odasettenkedett a csövekhez, ahová a kulcsmondatunkat rejtettük, és elmélyülten társalogtak mi a makkot csiálhatott ott az a sok ember.
Egyébként ez volt a végállomás a 4 közül, el is kezdtük a hagyományőrzést a skandálásokkal, megjegyzem, nekem már a tököm kivan ezektől Ábrahám, Béla harrr xD. Volt valami speciális csárdázás, mindig más fogással a mellettünk lévőn, egészen élvezte a nép. Itt ismerkedtem meg Rékával, illetve első lépésként a türkiz lábujjkörmeivel Kedves lány, volt pár borulós kérdése a későbbiekben ala Tisza , azt hiszem megalapozta a kellemes perceinket . Tűzijátékozást is nagyon éltük, aztán jöhetett némi “guantanamera”-zás, shhh-shhh,  uuu-áááá.
A vetélkedő után megindultunk a koli felé, hátra volt még az ETR-es tájékoztató, meg némi segédkezés a gépteremben azoknak, akiknek némi gondjuk akadt a tantárgyfelvételnél. Örültem, hogy értelmes válaszokkal segíteni tudtam néhány emberkének.
Közben megejtettünk egy szervezői megbeszélést, kiadtuk a feladatokat, vállaltam némi gólyaszállítást, a BTK épületébe, ami hírhedten labirintus (sztem ez tévhit), na de ezt a következő napon el is mesélem.
Az utolsó napirendi pontunk bizony a kocsmatúra. Várta már mindenki, hogy némi alkohol mellett jól szocializálódjunk,  így 9 körül már indultunk is abba a kocsmába, amit szerintem életükben többször nem is fognak meglátogatni. Ez az újszegedi “Cirbi”. Nem rossz hely egyébként, csak messze van. Egész jót beszélgettünk  és nevetgéltünk egy-egy üveg ászok mellett Szilvivel, Kristóffal, Zolival és Petivel, majd csatlakozott Moncs is. Némi eszmecserés séta után a következő mérföldkő a Tóth volt, sokan rászabadultak a jukebox-ra,és minden zenei stílust felvonultattunk a helyszínen lévő munkásembereknek. Biztosan örültek A diskurát továbbra is folytattuk, és kiderült, hogy mindenkinek perverziója a sör címkéjének a lekapirgatása. Mindenki örült egymásnak, a kezdeti barátságok kezdtek elmélyülni, mindenfelé mosolygós, vidám arcokat láttam
Közben egy több nyár alatt lebarnult úriember bizonytalan útvonalat járt be a kocsmában, és ha jól hallottam, még tört is valamit a nagy szédelgésben.
Fokozatosan rájött mindenkire a távozhatnék, ezért lassacskán feltápászkodtunk, és útnak indultunk a Várba.

Augusztus 30. Kedd:
Augusztus 31. Szerda:

***************************************UPDATE NEMSOKÁRA*********************************

Brutális hardware, és az Androidos Gingerbread is meggyőzött a videók alapján. A mérete aggasztott egy kicsit… Kisebb tepsi de istenem, a Sony Ericcson-al is megvoltam, ez a cucc meg jóval vékonyabb és könnyebb, majd elfér a zsebemben

Elvileg a héten már a kezemben lesz a kis drágaság, majd írok a tapasztalataimról, mit tud a kütyü

Most pedig elkezdődik a lázas tanulás-ismétlés, hétfőn jön az első vizsgám. Harrrr.

Tényleg örülök annak, hogy tagja vagyok grafológiás csapatnak, vagy ahogy emlegetni szoktuk a “Klub”-nak (néha valamiért beugrik gondolatban, hogy “Fiúk a klubból” xD nemáááár) Lényeg a lényeg, ezek az “órák” nem csak a grafológiáról szólnak, hanem sok témát végigjárunk, beszélgetünk. Gyakran érintünk akár spirituálisabb témákat is. Kezdetben zavarban éreztem magam ilyen témáknál -valljuk be, a társadalom által megszabott norma “nem nézi jó szemmel” az ilyen dolgokat, és mi ebben nőttünk fel-, de őszintén szólva hatalmas igazságokat mondtunk ki szinte minden alkalommal. Az élni akarás, az élet szeretete, a küzdés, állandó mozgatórugója az embereknek. Ajánlott egy filmet a mi Mártink, mégpedig a Békés harcos útját (Peaceful warrior), és tényleg megindítónak találtam. Nem csak a szellemi fejlődésről van itt szó (az is igaz, hogy ott dől el minden). Régóta elhatároztam már, hogy minden szempontból szeretném magam jobbá formálni, mind szellemi, mind fizikai oldalamról. Tegnap végre valahára igazán belevetettem magam egy kis kocogásba. Ráadásul társaságom is akadt Épp lépcsőfordulóban voltam, mikor befordult mellém Eszter, és kölcsönös vigyorgások közepette megállapítottuk egymásról, hogy kocogni indulunk. Így aztán közösen osontunk át a ligeten, fel a rakpartra. Hát, azt tudtam, hogy nem vagyok atléta, de meglepett mennyire le vagyok robbanva. Eszter bezzeg alázott ha épp ballagtam egy kicsit, ő helyben kocogott, a rakparton meg még felüléseket, fekvőtámaszokat is dúrt. Csak néztem
A koliba visszatérve találkoztunk még egy barátnőjével (Gabi), aki kosarazni volt. Nyújtottunk még egy picit (én inkább kinyúltam a padon xD), és beszálltunk egy kicsit a sportpályán frizbizők közé. Tulajdonképpen sokkal jobb közérzetem lett a kocogás után. Most meg ahogy itt fekszek az ágyban, nem érzek izomlázat se, pedig azt hittem meg fogok halni xD Legközelebb lehet fokozni a tempót. Most megyek még tanulni, C# és Java gui/adatbázis fejlesztés vár még rám. Remélem jól sikerül majd.

Tudom, face-n már volt ez a szám, de nem tudok betelni vele:

Továbbá újra élem egy kicsit a System of a Down-os korszakomat: